Országos Bajnokság 2024 
Nagyon boldog vagyok, hogy ismét sikerült megvédenem a trikót és újabb 365 napig hordhatom a nemzeti színeket a világot járva!
Ahogy a rajtban is mondtam, talán rajtam volt a legnagyobb “nyomás” a verseny előtt. Eddig is kiélveztem minden mezben töltött percet és tudtam milyen jó formában vannak a magyar srácok, így próbáltam lazán kezelni és elfogadni azt, hogy lehet máshoz kerül a mez.
Ezzel a mentalitással vágtam neki a távnak, ami ugyan az volt, mint az elmúlt két évben. Gyorsan elment egy három fős szökés, majd a mezőny két sebességi fokozat között ugrált, vagy mindenki a maximumon, vagy mindenki egymást figyelve. Beszéltük is Marcival, hogy nem csak a nemzetközi, a hazai mezőny és versenyzési stílus is átalakul, hiszen az eddigiektől eltérően versenyeztünk.
A kisebb meredekebb emelkedős körpálya előtt én is sokat próbálkoztam. Tudtam, hogy a tavalyi forgatókönyv, egy hosszú szökés, most valószínűleg nem fog működni, de szerettem volna tesztelni a mezőnyt és a lábaimat, valamint kihasználni azt, hogy talán én vagyok a legjobban hozzászokva a kifejezetten nehéz versenyekhez. A támadásaimat viszont szépen átvette a mezőny nagy része. Nem éreztem magam csúcsformában és úgy gondoltam, hogy idén sokkal több észre, mint izomra van szükségem. Egyre kevesebbet próbálkoztam, a végjátékra figyeltem és arra, hogy lehetőleg én érjek a “legfrissebben” a célegyenesbe.
Fetter Erik brutálisat indult a végén, el is tudott szakadni egy kicsit. Az utolsó pár száz méterre én is tudtam tartalékolni és gyakorlatilag egy hajszállal, de sikerült Eriket utolérni a vonal előtt.
Egyből egy felemás érzés fogott el, hiszen láttam Erik csalódottságát. Annyira megérdemelte volna a győzelmet, ahogy persze Marci vagy Barna is. Viszont ettől is vagyunk mi kerékpárosok egy jó közösség, hogy őszintén tudunk örülni egymás sikerének, így pár perccel a verseny után már együtt tekertünk a díjkiosztó felé.
Szuper volt látni az évről évre gyarapodó ember tömeget a verseny körül. Nagyon köszönöm mindenkinek aki eljött és bíztatott minket ezen a hétvégén! 
Ezzel nekem az eddigi legzsúfoltabb versenyperiódusom zárul. Most egy hét pihenés következik, ami már nagyon rám fér! 
Ez persze nem jelenti azt, hogy csak a fekszem a Balaton partján. Sok érdekes dologgal telik a következő pár hét, amiről lassan Ti is többet megtudhattok! 
Írj nekünk