Egy újabb epikus kiadása az év leghosszabb egynapos versenyének! 
Örülök, hogy már másodszor is ott lehettem az év első Monumentjén. Milyen nagy futam lett belőle! 
A verseny első fele még esőben telt, majd a tengerpartra érve szerencsére sokkal jobb idő várt ránk. Úgy nőtt a hőfok, ahogy a tempó is.
Előre lehetett tudni, hogy Pogacar miatt az UAE eszméletlen tempót fog menni a Cipressára.
Az odáig vezető út számomra nagyon gyorsan és problémamentesen telt, itt viszont egy bukás miatt több részre szakadt a mezőny. Nem kevés energia kellett a visszazárkózáshoz, de ez természetesen az én helyezkedésemen múlott. Innentől, a Cipressa lejtmenetétől az utolsó 500 méterig a via Roma-n végig Olavval voltam, ahogyan azt terveztük. Sikerült összezárni a csoportunkat az élcsoportal a Poggio előtt, majd a célig figyelni, hogy sprintre jöjjön a mezőny, ezzel is esélyt adva neki egy jó helyezéshez.
A három gladiátor hazaért, Olav pedig végül a 8. helyen ért célba, én pedig a főmezőnnyel.
Ezzel lezárult egy hosszú olaszországi blokk, valamint a szezon első felvonása. 
Tudom sokszor elmondtam, hogy milyen jó a forma és bármennyire is bosszant ez embereket, még mindig tartom ezt. 
A jó forma nem azt jelenti, hogy fel tudom venni a versenyt Pogacarral. Azt jelenti, hogy érzem megvan az az erő ami máskor is és azt is, hogy ez elengendő sokkal jobb eredményekhez is, mint amik most születtek. A kerékpársport egyszerűnek tűnhet, de nagyon bonyolult is tud lenni. Mindig azon vagyok, hogy megfejtsem a miérteket és kívül-belül folytassam a fejlődést. Nem csak amikor jól megy, hanem amikor valamiért kevésbé.
Ehhez tökéletes lesz a következő két hét a Baszk kör előtt. A szüleim ott voltak Sanremoba a befutónál, majd ide jöttünk Andorrára, ahol egy hetet “nyaralnak” nálam. Míg én folytatom a kemény munkát.
Köszönöm mindenkinek a szurkolást most is! 
Írj nekünk